Már a csomagok szállítása sem volt egyszerű feladat, mivel útközben a gurulós bőrönd minden fogantyúja hatalmas reccsenések kíséretében darabokra tört. Így hát a karszalag beváltás után nem kimondottan apró feladat volt a kb 20 kilós bőröndöt felcipelni az emelkedőn mindenféle fogantyú nélkül. A Balaton Soundon talált fél pár evezőlapátot egy nagy adag ragasztószalag kíséretében valahogy sikerült fogantyúvá alakítani, de még így is elég vicces feladat volt felhúzni a dombra.

Aztán kezdődtek a problémák a sátorállítással. Ugyebár alapból nem árt ha az ember látja, hogy mit is csinál. Na esetünkben ez nem állt fent, mivel este 8kor kezdtünk el sátrat állítani full sötétben. Nehezítő körülmény volt még az alkohol befolyásoltság, mivel ugye az úton is csinálni kellet valamit, hogy ne unatkozzunk. Így hát nekiestünk szédelegve korom sötétben sátrat állítani.

Az első igazi nehézség: HOL A SÁTOR????? Ugyebár a sátorhely megpillantásának másodpercében mindenki megkönnyebbülve eldobott mindent ami épp a keze ügyében volt. Így hát a sátrunk gyorsan a közeli bokorban találta magát. De megtaláltuk.

Ezt követte az, hogy akkor most melyik pálca hova megy? Csak 3x szedtük szét az egészet, mire minden a helyére került. Már áll a sátor minden rendben van le van szurkálva a földbe amikor is egy erősebb szellő felborítja az egészet. "EZ MI VOLT???" "MIT TUDOM ÉN!!!"

És kezdődött minden elölről...