A fesztivál második napjára érkeztünk meg, nagyjából 5órás utazás után. Ezt követte még ugyan ennyi eligazítás, papírmunka, fotózás, evés, ivás ésatöbbi. De senkit nem izgatott hiszen bent voltunk. Az elő bibi a sátor összeállítása volt. Saját magunkat inkább a "más sátrában alvós kategóriába" sorolnám, ezáltal pislogtunk néhányszor az összeállítás során, de végülis csak összehoztuk. Roland barátunk cirka másfél napos késéssel érkezett, mert beragadt az orrszőre a bőröndje cipzárjába, s azt az orrával együtt el kellet távolítaniuk a sebészeknek. De a lényeg, hogy megérkezett, és le is rántott 4 liter tejet.

Na de térjünk vissza az érkezésünk napjára. Lepakolás után megnéztük a Billy Idol koncertet Krisztián barátunk (a továbbiakban Ká ügynök) nagy örömére. Róla azt kell tudni, hogy sajna egy másik csapat tagja, de mi tiszteletbeli csapattaggá avanzsáltuk gyorsan. Na, szóval ő még bent sem voltunk a fesztiválon, de már azt kérdezgette, hogy milyen volt a Billy Idol, mert ő nem emlékszik semmire. Talán a nap hatására, talán a pálinkáéra, de az is meglehet, hogy mind kettőére vegyítve sörrel. A Ká ügynök becenevet azért kapta, mert ha elkiáltja magát: "ELMENTEM SÖRÉRT", akkor  mire felkapnád a fejed már 6km-es körzeten kívül van, de mindig visszatalál. Hatalmas fazon be is költöztettük a sátrunkba. Elöljáróban ennyit róla.

Következett a második nap. Ha röviden szeretném összefoglalni, akkor annyit mondanék, hogy MTV-s forgatás és Prodigy, az este további eseményei memória ügyileg kicsit szellősek. Az MTV-s forgatáson szerintem a legtesthezállóbb feladatot kaptuk: bugyi, melltartó illetve alsógatya címkék gyűjtését. A testhezállót mindenképpen az első két lehetőségre értettem a félreértések elkerülése véget.

És akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy üzenjek a forgatásról a szőke hajú leányzónak, akinek kivágtam a bugyijából a címkét (némi terület felderítés után természetesen). Na, szóval sajnos elhagytam a telefonszámod, de ha ezt olvasod, akkor add meg ismételten ;)

A Prodigy-vel kapcsolatban túl sok mindent nem tudok leírni. Hatalmas volt, de nekem a közönség kicsit inaktívnak tűnt. Az este ezt követő része... hát ha be kerül a történelembe akkor biztos, hogy nem az én elbeszélésemben ugyanis valamilyen oknál fogva nem különösebben emlékszem, de ahogy elmesélték a többiek jól szórakoztam tehát panaszra nincs okom.

Az utolsó nap. Felötlött bennem és a csapatban, hogy jóformán alig csináltunk feladatokat így hát nekiugrottunk. Ezeknek eredményei a videókban megtalálhatóak, LÁJKOLÁSUK pedig erősen ajánlott. Egyelőre ennyi, SOUND-rol jelentkezünk ismét.

#Tomivoltam